Leila és Viktor leültek egy üres asztalhoz.
- És - kezdte Viktor - te valami harcművészeti izére jársz?
- Nem. Mért? - harapott egyet a szendvicsébe a lány
A fiú egy kicsit rázogatta az innivalóját majd lecsavarta a kupakot. Nem mert válaszolni.
Lei majd szét robban a boldogságtól. Végre kettesben lehet álmai fiújával. Talán most el is mondja neki hogy mit érez...
- Figyelj, Viktor... - kezdett bele a lány
- Hm?
Ekkor hatalmas visongás támadt az ebédlő túlsó végében, és mindenki össze-vissza rohangált és az udvarra rohantak.
- Mi történt? - kapta el egy nyolcadikos fiú gallérját Leila
- Vá....vá...vámp....VÁMPÍR! - hebegte a fiú, és kitépte magát a lány kezéből és elrohant
Leila kétségbe esetten és tanácstalanul leeset a lábairól és fenékre ült a padlón. Életében először félt.
- Leila? - futott oda hozzá Vik - Leila jól vagy?
A lány meredten bámult a semmibe. Mint aki halott. De hát végül is tényleg halott volt.Zombi szerű hangnemben ennyit válaszolt a fiúnak:
- A testvéreim.
És felugrott. Már nem érdekelte hogy megtudhatják az ő titkát is. Jelenleg csak az számított hogy megtudja, a húgai rendben vannak-e.
Minden erejét és önuralmát összeszedte és a testvérei felé rohant.
De amikor oda ért...
Viola véres arccal riadtan bámult maga elé. Egy sarokba behúzódott és a lábait a melle elé húzta és átölelte. Kétségbe esetten hajtogatta hogy ne féljenek tőle. Ő nem bánt senkit. Vámpír fogai teljes mértékben látszódtak. Előtte egy nagyobb vértócsa volt.
Darinka az egyik ebédlő széken ült. Meredten a földet bámulta. Arca, kezei és az egyenruhája vérben ázott. Szeméből könnyek csöpögtek és keveredtek az arcára száradt vérrel. A szemfogai teljes mértékben látszódtak.
Leila kétségbeesetten kereste a szemével, hogy vajon kinek a vére kenődhetett a húgaira. Már ő is sírt. Életében először.
Lassan oda csoszogott Darihoz és átölelte. Felemelte és oda vitte Viluhoz és úgy ültek, hárman, sírva remegve és félve.
- Nyugi lányok! - suttogta iker húgainak Lei - Nem lesz nagy baj! Minden rendben van!
Pedig jól tudta hogy nagyon nincsen rendben semmi.
Hamarosan rendőr autók szirénája töltöttebe a halotti csendet. És helikopter zúgásai. A lányok biztosak voltak benne hogy a kommandósokat is kihívták.
Hirtelen valaki megbögdöste a lányok vállát. Mikor felnéztek, nem hittek a szemüknek...
Ott volt Fekete Viktor (Leila szerelme) Szabó Erik (Viola szerelme) és Bukai András (Darinka szerelme).
- Ti... ti... hogy.. hogy még itt vagytok? - szipogta Vilu
- Nem féltek tőlünk? - kérdezte könnyes szemmel Dari
- Nem - mosolygott Andris.
- Hogy vagy képes ilyen helyzetben mosolyogni? - állt fel Darinka
- Bocsi - mondta a fiú - De ha szabad tudnom mi történt?
A legfiatalabb vámpír lány elsírta magát, és neki borult Andris mellkasának. A fiú át ölelte.
Viola még mindig a kétségbeeséstől megbénulva ült a sarokban. Leila átölelte és úgy nézett fel a fiúkra.
Erik leguggolt és óvatosan magához húzta Vilut.
Leila azon nyomban elengedte a húgát és átölte magát, úgy, mintha kényszer zubbonyban lenne.
Viktor tanácstalanul nézett a lányra. majd vette a bátorságot és ő is átölelte.
Így ültek 1 percig.
- Figyeljetek! - tolta el magától egy kicsit Darinkát András - Jobb lenne ha most lépnénk!
Ekkor a suli ajtaja egy hatalmas reccsenéssel ketté törött, és a kommandósok az ebédlő felé futottak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése