I. sír

Darinka sasszé lépésben ugrált végig a folyosón. A kastély hátsó kertjébe tartott. Viola pár méterrel előtte sétált. A hátsó kertből kardok csattogása hallatszott.
~Már csak egy emelet~gondolta magában Viola~Egy emelet és vége!
Mikor leértek, a két iker összenézett és egyszerre ordították el magukat:
 - LEILA!!!
De a harmadik iker mintha meg se hallotta volna. Pedig jól hallotta.
A sírok között volt. Épp az egyik kiásott koporsót próbálta ketté vágni, hogy kiszedje belőle a hullát. Hirtelen egy éles sziszenést adott ki, és véres kezét megtörölte fekete pulóverében.
 - Ezt elcsesztem! - morogta és egy erőset rúgott a nyírfa koporsóba.
Igen, jól olvastátok: nyírfa. Ezeknek a vámpíroknak nem árt, se a nyírfa, se a kereszt, se semmilyen szentelt dolog. Hogy miért is? Mert nekik az ereikben egy kis zombi vér is csordogál.
Darinka elégedetten mosolygott, és nézte a legidősebb ikre kínlódását.
Darinka volt a legrosszabb szándékú.
Leila volt a legvadabb.
Viola meg a legjobb rejtőzködő.
Leila mérgesen belekarmolt az egyik sírnak a kereszt alakú fejfájába, és betrappolt a kastélyba.
Viola utána rohant, de Darinka csak kárörvendően nézegette a nővére által összevagdosott koporsót.
Ahogy ott állt, egyre közelebb a koporsóhoz....megszűnt körülötte a világ....csak a koporsóban rejtőzködő hulla rohadt, bűzlő maradványa maradt és ő...
Hirtelen hatalmas üvöltés rázta vissza a valóságba a vámpír lányt. Ijedten hátra ugrott. Az üvöltés újra megismétlődött, de most már kitudta venni hogy Zsóka hangja üvöltött neki:
 - DARINKA! - hallatszott újra a zombis üvöltés - Elkésel a suliból!
Dari fújtatott. Nem értette minek kell iskolába járnia, ráadásul ember iskolába. De azért elindult a kettő iker nővére után.
Leila épp arról tartott kiselőadást, hogy milyen nehéz volt kiásnia a koporsót.
 - Jaj, de érdekfeszítő! - pufogott Darinka
 - Fogd be azt a rohadt pofádat, húgi! - szisszent fel Leila
Darinka a nővére fejéhez kapott, de mielőtt bánthatta volna, Viola ellökte a karját.
 - Dari, nyughass! - suttogta Viola
 - Fogd be, Vilu! - morogta Dari, és előre rohant
Viola tanácstalanul nézett Leilára, majd félénken így szólt:
 - Lei.... ugye...ugye nem baj ha... - fejével abba az irányba bökött, amerre a húga elszaladt.
 - Menny csak! - válaszolt Lei
Igen, Leilától a kettő iker húga nagyon félt. Igen, mind a kettő. Még Darinka is, csak ő nem akarta kimutatni, mint ahogy Viola.
Viola tehát Dari után rohant. Így Leila egyedül baktatott tovább a suli felé.
Út közben próbált nem Fekete Viktorra gondolni. De nem nagyon sikerült.
Folyton a fiú gyönyörű sötét zöld szeme járt a fejében.
Ahogy így, elmélyült gondolatokkal a fejében sétált, nem vette észre, hogy pont ahhoz az utcához ért, ahol Vik lakott. A fiú is pont az iskolába tartott, és ő is pontosan akkor ért az utca végére mint a gondolkodó Leila, és ... hát... szerencsésen összeütköztek.
Lei hulla sápadt arca bíbor színű lett, és a könyveit elejtette. Viktor is meglehetősen erősen elpirult, és ő is elengedte a könyveit.
 - Jaj, borzasztóan sajnálom! - mondta Viktor, és lehajolt a lány könyveiért, gyorsan összeszedte és félénken Lei felé nyújtotta
 - Nem kell félned! - mondta a lány és egy óvatos mosolyt eresztett a fiú felé
Igen, Leilától szinte az egész suli félt. De nem azért mert vámpír. Ők nem is tudták hogy egyáltalán laknak-e a településen vámpírok. Ha nem azért, mert annyira agresszív volt, hogy még a nála 2-szer akkora nyolcadikosoknak is neki ment és gond nélkül elverte őket, pedig csak hatodikos volt.
 - Jó tudni - mosolygott a fiú és felnyalábolta a könyveit, és elindult Leila mellet.
Ahogy beléptek az iskola udvarra, rögtön Darinka futott hozzájuk:
 - Lei! lei, hallottad? - vihogta
 - Mit nézett kérdőn a húgára
 - Vilu... - itt Dari elkezdett kuncogni - és Erik - újabb kuncogás - ők ketten - még egy kuncogás - Tudjátok mit? Nézzétek meg! - Mosolya olyan széles volt, hogy Leila egy pillanatra azt hitte, hogy a húga már nem bírja vissza tartani a szemfogait, hogy normál méretűek maradjanak és mindjárt ki lőnek a helyükről, felnyársalva a lány alsó ajkát.
Engedelmesen követték a lányt, az udvar túlsó felébe.
Amit ott láttak, az Lei számára nagyon megdöbbentő, Dari számára rohadttúl vicces és aranyos, Vik számára pedig nem minden napi volt...