Leila és Viktor leültek egy üres asztalhoz.
- És - kezdte Viktor - te valami harcművészeti izére jársz?
- Nem. Mért? - harapott egyet a szendvicsébe a lány
A fiú egy kicsit rázogatta az innivalóját majd lecsavarta a kupakot. Nem mert válaszolni.
Lei majd szét robban a boldogságtól. Végre kettesben lehet álmai fiújával. Talán most el is mondja neki hogy mit érez...
- Figyelj, Viktor... - kezdett bele a lány
- Hm?
Ekkor hatalmas visongás támadt az ebédlő túlsó végében, és mindenki össze-vissza rohangált és az udvarra rohantak.
- Mi történt? - kapta el egy nyolcadikos fiú gallérját Leila
- Vá....vá...vámp....VÁMPÍR! - hebegte a fiú, és kitépte magát a lány kezéből és elrohant
Leila kétségbe esetten és tanácstalanul leeset a lábairól és fenékre ült a padlón. Életében először félt.
- Leila? - futott oda hozzá Vik - Leila jól vagy?
A lány meredten bámult a semmibe. Mint aki halott. De hát végül is tényleg halott volt.Zombi szerű hangnemben ennyit válaszolt a fiúnak:
- A testvéreim.
És felugrott. Már nem érdekelte hogy megtudhatják az ő titkát is. Jelenleg csak az számított hogy megtudja, a húgai rendben vannak-e.
Minden erejét és önuralmát összeszedte és a testvérei felé rohant.
De amikor oda ért...
Viola véres arccal riadtan bámult maga elé. Egy sarokba behúzódott és a lábait a melle elé húzta és átölelte. Kétségbe esetten hajtogatta hogy ne féljenek tőle. Ő nem bánt senkit. Vámpír fogai teljes mértékben látszódtak. Előtte egy nagyobb vértócsa volt.
Darinka az egyik ebédlő széken ült. Meredten a földet bámulta. Arca, kezei és az egyenruhája vérben ázott. Szeméből könnyek csöpögtek és keveredtek az arcára száradt vérrel. A szemfogai teljes mértékben látszódtak.
Leila kétségbeesetten kereste a szemével, hogy vajon kinek a vére kenődhetett a húgaira. Már ő is sírt. Életében először.
Lassan oda csoszogott Darihoz és átölelte. Felemelte és oda vitte Viluhoz és úgy ültek, hárman, sírva remegve és félve.
- Nyugi lányok! - suttogta iker húgainak Lei - Nem lesz nagy baj! Minden rendben van!
Pedig jól tudta hogy nagyon nincsen rendben semmi.
Hamarosan rendőr autók szirénája töltöttebe a halotti csendet. És helikopter zúgásai. A lányok biztosak voltak benne hogy a kommandósokat is kihívták.
Hirtelen valaki megbögdöste a lányok vállát. Mikor felnéztek, nem hittek a szemüknek...
Ott volt Fekete Viktor (Leila szerelme) Szabó Erik (Viola szerelme) és Bukai András (Darinka szerelme).
- Ti... ti... hogy.. hogy még itt vagytok? - szipogta Vilu
- Nem féltek tőlünk? - kérdezte könnyes szemmel Dari
- Nem - mosolygott Andris.
- Hogy vagy képes ilyen helyzetben mosolyogni? - állt fel Darinka
- Bocsi - mondta a fiú - De ha szabad tudnom mi történt?
A legfiatalabb vámpír lány elsírta magát, és neki borult Andris mellkasának. A fiú át ölelte.
Viola még mindig a kétségbeeséstől megbénulva ült a sarokban. Leila átölelte és úgy nézett fel a fiúkra.
Erik leguggolt és óvatosan magához húzta Vilut.
Leila azon nyomban elengedte a húgát és átölte magát, úgy, mintha kényszer zubbonyban lenne.
Viktor tanácstalanul nézett a lányra. majd vette a bátorságot és ő is átölelte.
Így ültek 1 percig.
- Figyeljetek! - tolta el magától egy kicsit Darinkát András - Jobb lenne ha most lépnénk!
Ekkor a suli ajtaja egy hatalmas reccsenéssel ketté törött, és a kommandósok az ebédlő felé futottak...
2014. június 19., csütörtök
2014. június 18., szerda
II. sír
Viola és Erik... hát elég furcsa lehetett. Képzeljétek el, hogy a suli legfélénkebb lánya, és egy fiú.... hát... egy kicsit vicces. Ugyan is Viola.... Eriket.... Tudjátok mit? Kezdem az elejéről, úgy (legalább is Dari szemszögéből) viccesebb lesz.
Mikor Dari és Vilu beértek a suliba, akkor jutott Darinak az eszébe, hogy... hát az Dari se tudta hogy mi, csak úgy azt mondta fiatalabbik iker nővérének; hogy neki most vámpíros dolga van és hogy segíteni-e kéne.
Viola persze azonnal rábólintott. Így hát a suli legeldugottabb részére menetek, és mikor Viola megkérdezte a húgát, hogy: Mi is a baj?, akkor Dari elvicsorodott és kivillantak ultra fehér hegyes vámpír szemfogai. Vilu sóhajtott és elő szedte a táskájából azt a vér vörös löttyöt, amitől húga újra változtatni tudná a szemfogai nagyságát. Dari felhörpintette a kotyvalékot. Miután megitta vámpírosan akart mosolyogni a nővérére, de a szeme elkerekedett és a száját becsukta, na meg hátrált 3 lépést.
Ekkor valaki befogta Viola szemét. A lánynak ekkor az ösztön diktált, és belemarkolt az emberke kezébe, és földhöz csapta.
Túl későn vette észre hogy mélyen eltitkolt szerelmét, Szabó Eriket csapta földhöz. Szegény srác annyira megijedt hogy életet is alig tudott a vámpír lány bele verni.
És elérkeztünk a jelenhez. Gondolom másra számítottatok. :) De hát ilyen az élet Aranyoskáim!
Dari és Lei ekkor összenéztek és egyszerre elkezdtek teli torokból röhögni. De annyira és olyan erővel nevettek, hogy már fetrengetek a földön és kínukban a hasukat fogták, mert nem bírták abba hagyni.
A becsöngetésre, valahogy be vánszorogtak, de még mindig kuncogtak.
A teremben leültek a helyükre. És bejött a tanár.
- Temetői Leila! Magával mindig a baj van, igaz? - mordult fel a tanár úr
Erre Lei egy pimasz mosoly kíséretében csak ennyit válaszolt:
- Honnan tudja hogy én vagyok Leila? Mi van, ha én Darinka, vagy netán Viola vagyok?
- A neveletlenségéről felismerem magát! - válaszolt morogva a tanár úr
Erre Leila felrakta az asztalra a lábait, hátra dől és az ujjait összefonta a tarkójánál:
- Megint mit követtem el a drágalátos tanár úr ellen? - vicsorogta
- Már megint nem egyenruhában jött, kisasszony! - sziszegte
- Há - csettintett egyet a legidősebb iker - Ezt megszívtad apuskám! - egy mozdulattal levetette a fekete pulóverét és kivillantotta az egyenruháját - Még valami óhaj-sóhaj? - felállt és kihúzta magát hogy a tanár lássa: tényleg egyenruhában van.
A tanár bólintott. Az első 2 óra hamar eltelt, nem történt semmi különös. De tíz órai szünetben...
A hármas ikrek az ebédlőbe tartottak. Dari és Vilu egymás mellett ültek szinte mindig. Lei pedig valahol mindig elvolt; volt amikor a suli menő csajai közt evett meg amikor a fiúkkal hülyéskedett (hé, ez rímel). De nem volt állandó helye.
Ahogy ott haladt, a húgai mögött 2 méterrel. Kifinomult vámpír fülei hallották, a sok lépés közül megismerték. Valaki futott Leila után!
Lei ösztöne azt súgta; fuss! De a lány most az egyszer legyűrte a vámpíri kényszert. Hisz nem az erdőben volt... éjszaka... teliholdkor.... vámpír vadászok és egyéb rémek között...
Ehelyett megfordult, és az üldözője elé ment.
És mikor meglátta hogy ki futott utána... örült neki hogy nem futott!
- Leila! - lihegte Viktor - Nem... esetleg... nem ebédelnél velem?
Lei majd nem rávágta hogy: Jól mondtad, nem ennék veled!, de ez csak egy olyan mondat volt, amit minden nap vagy 2 milliószor elismétel, hisz egy csomó fiúnak tetszett és ők mind meghívogatták valahova. De Viktor más volt...
- Na? - kérdezett rá Vik
- Keresünk egy szabad asztalt - mosolyogta a lány.
Mikor Dari és Vilu beértek a suliba, akkor jutott Darinak az eszébe, hogy... hát az Dari se tudta hogy mi, csak úgy azt mondta fiatalabbik iker nővérének; hogy neki most vámpíros dolga van és hogy segíteni-e kéne.
Viola persze azonnal rábólintott. Így hát a suli legeldugottabb részére menetek, és mikor Viola megkérdezte a húgát, hogy: Mi is a baj?, akkor Dari elvicsorodott és kivillantak ultra fehér hegyes vámpír szemfogai. Vilu sóhajtott és elő szedte a táskájából azt a vér vörös löttyöt, amitől húga újra változtatni tudná a szemfogai nagyságát. Dari felhörpintette a kotyvalékot. Miután megitta vámpírosan akart mosolyogni a nővérére, de a szeme elkerekedett és a száját becsukta, na meg hátrált 3 lépést.
Ekkor valaki befogta Viola szemét. A lánynak ekkor az ösztön diktált, és belemarkolt az emberke kezébe, és földhöz csapta.
Túl későn vette észre hogy mélyen eltitkolt szerelmét, Szabó Eriket csapta földhöz. Szegény srác annyira megijedt hogy életet is alig tudott a vámpír lány bele verni.
És elérkeztünk a jelenhez. Gondolom másra számítottatok. :) De hát ilyen az élet Aranyoskáim!
Dari és Lei ekkor összenéztek és egyszerre elkezdtek teli torokból röhögni. De annyira és olyan erővel nevettek, hogy már fetrengetek a földön és kínukban a hasukat fogták, mert nem bírták abba hagyni.
A becsöngetésre, valahogy be vánszorogtak, de még mindig kuncogtak.
A teremben leültek a helyükre. És bejött a tanár.
- Temetői Leila! Magával mindig a baj van, igaz? - mordult fel a tanár úr
Erre Lei egy pimasz mosoly kíséretében csak ennyit válaszolt:
- Honnan tudja hogy én vagyok Leila? Mi van, ha én Darinka, vagy netán Viola vagyok?
- A neveletlenségéről felismerem magát! - válaszolt morogva a tanár úr
Erre Leila felrakta az asztalra a lábait, hátra dől és az ujjait összefonta a tarkójánál:
- Megint mit követtem el a drágalátos tanár úr ellen? - vicsorogta
- Már megint nem egyenruhában jött, kisasszony! - sziszegte
- Há - csettintett egyet a legidősebb iker - Ezt megszívtad apuskám! - egy mozdulattal levetette a fekete pulóverét és kivillantotta az egyenruháját - Még valami óhaj-sóhaj? - felállt és kihúzta magát hogy a tanár lássa: tényleg egyenruhában van.
A hármas ikrek az ebédlőbe tartottak. Dari és Vilu egymás mellett ültek szinte mindig. Lei pedig valahol mindig elvolt; volt amikor a suli menő csajai közt evett meg amikor a fiúkkal hülyéskedett (hé, ez rímel). De nem volt állandó helye.
Ahogy ott haladt, a húgai mögött 2 méterrel. Kifinomult vámpír fülei hallották, a sok lépés közül megismerték. Valaki futott Leila után!
Lei ösztöne azt súgta; fuss! De a lány most az egyszer legyűrte a vámpíri kényszert. Hisz nem az erdőben volt... éjszaka... teliholdkor.... vámpír vadászok és egyéb rémek között...
Ehelyett megfordult, és az üldözője elé ment.
És mikor meglátta hogy ki futott utána... örült neki hogy nem futott!
- Leila! - lihegte Viktor - Nem... esetleg... nem ebédelnél velem?
Lei majd nem rávágta hogy: Jól mondtad, nem ennék veled!, de ez csak egy olyan mondat volt, amit minden nap vagy 2 milliószor elismétel, hisz egy csomó fiúnak tetszett és ők mind meghívogatták valahova. De Viktor más volt...
- Na? - kérdezett rá Vik
- Keresünk egy szabad asztalt - mosolyogta a lány.
2014. június 16., hétfő
I. sír
Darinka sasszé lépésben ugrált végig a folyosón. A kastély hátsó kertjébe tartott. Viola pár méterrel előtte sétált. A hátsó kertből kardok csattogása hallatszott.
~Már csak egy emelet~gondolta magában Viola~Egy emelet és vége!
Mikor leértek, a két iker összenézett és egyszerre ordították el magukat:
- LEILA!!!
De a harmadik iker mintha meg se hallotta volna. Pedig jól hallotta.
A sírok között volt. Épp az egyik kiásott koporsót próbálta ketté vágni, hogy kiszedje belőle a hullát. Hirtelen egy éles sziszenést adott ki, és véres kezét megtörölte fekete pulóverében.
- Ezt elcsesztem! - morogta és egy erőset rúgott a nyírfa koporsóba.
Igen, jól olvastátok: nyírfa. Ezeknek a vámpíroknak nem árt, se a nyírfa, se a kereszt, se semmilyen szentelt dolog. Hogy miért is? Mert nekik az ereikben egy kis zombi vér is csordogál.
Darinka elégedetten mosolygott, és nézte a legidősebb ikre kínlódását.
Darinka volt a legrosszabb szándékú.
Leila volt a legvadabb.
Viola meg a legjobb rejtőzködő.
Leila mérgesen belekarmolt az egyik sírnak a kereszt alakú fejfájába, és betrappolt a kastélyba.
Viola utána rohant, de Darinka csak kárörvendően nézegette a nővére által összevagdosott koporsót.
Ahogy ott állt, egyre közelebb a koporsóhoz....megszűnt körülötte a világ....csak a koporsóban rejtőzködő hulla rohadt, bűzlő maradványa maradt és ő...
Hirtelen hatalmas üvöltés rázta vissza a valóságba a vámpír lányt. Ijedten hátra ugrott. Az üvöltés újra megismétlődött, de most már kitudta venni hogy Zsóka hangja üvöltött neki:
- DARINKA! - hallatszott újra a zombis üvöltés - Elkésel a suliból!
Dari fújtatott. Nem értette minek kell iskolába járnia, ráadásul ember iskolába. De azért elindult a kettő iker nővére után.
Leila épp arról tartott kiselőadást, hogy milyen nehéz volt kiásnia a koporsót.
- Jaj, de érdekfeszítő! - pufogott Darinka
- Fogd be azt a rohadt pofádat, húgi! - szisszent fel Leila
Darinka a nővére fejéhez kapott, de mielőtt bánthatta volna, Viola ellökte a karját.
- Dari, nyughass! - suttogta Viola
- Fogd be, Vilu! - morogta Dari, és előre rohant
Viola tanácstalanul nézett Leilára, majd félénken így szólt:
- Lei.... ugye...ugye nem baj ha... - fejével abba az irányba bökött, amerre a húga elszaladt.
- Menny csak! - válaszolt Lei
Igen, Leilától a kettő iker húga nagyon félt. Igen, mind a kettő. Még Darinka is, csak ő nem akarta kimutatni, mint ahogy Viola.
Viola tehát Dari után rohant. Így Leila egyedül baktatott tovább a suli felé.
Út közben próbált nem Fekete Viktorra gondolni. De nem nagyon sikerült.
Folyton a fiú gyönyörű sötét zöld szeme járt a fejében.
Ahogy így, elmélyült gondolatokkal a fejében sétált, nem vette észre, hogy pont ahhoz az utcához ért, ahol Vik lakott. A fiú is pont az iskolába tartott, és ő is pontosan akkor ért az utca végére mint a gondolkodó Leila, és ... hát... szerencsésen összeütköztek.
Lei hulla sápadt arca bíbor színű lett, és a könyveit elejtette. Viktor is meglehetősen erősen elpirult, és ő is elengedte a könyveit.
- Jaj, borzasztóan sajnálom! - mondta Viktor, és lehajolt a lány könyveiért, gyorsan összeszedte és félénken Lei felé nyújtotta
- Nem kell félned! - mondta a lány és egy óvatos mosolyt eresztett a fiú felé
Igen, Leilától szinte az egész suli félt. De nem azért mert vámpír. Ők nem is tudták hogy egyáltalán laknak-e a településen vámpírok. Ha nem azért, mert annyira agresszív volt, hogy még a nála 2-szer akkora nyolcadikosoknak is neki ment és gond nélkül elverte őket, pedig csak hatodikos volt.
- Jó tudni - mosolygott a fiú és felnyalábolta a könyveit, és elindult Leila mellet.
Ahogy beléptek az iskola udvarra, rögtön Darinka futott hozzájuk:
- Lei! lei, hallottad? - vihogta
- Mit nézett kérdőn a húgára
- Vilu... - itt Dari elkezdett kuncogni - és Erik - újabb kuncogás - ők ketten - még egy kuncogás - Tudjátok mit? Nézzétek meg! - Mosolya olyan széles volt, hogy Leila egy pillanatra azt hitte, hogy a húga már nem bírja vissza tartani a szemfogait, hogy normál méretűek maradjanak és mindjárt ki lőnek a helyükről, felnyársalva a lány alsó ajkát.
Engedelmesen követték a lányt, az udvar túlsó felébe.
Amit ott láttak, az Lei számára nagyon megdöbbentő, Dari számára rohadttúl vicces és aranyos, Vik számára pedig nem minden napi volt...
~Már csak egy emelet~gondolta magában Viola~Egy emelet és vége!
Mikor leértek, a két iker összenézett és egyszerre ordították el magukat:
- LEILA!!!
De a harmadik iker mintha meg se hallotta volna. Pedig jól hallotta.
A sírok között volt. Épp az egyik kiásott koporsót próbálta ketté vágni, hogy kiszedje belőle a hullát. Hirtelen egy éles sziszenést adott ki, és véres kezét megtörölte fekete pulóverében.
- Ezt elcsesztem! - morogta és egy erőset rúgott a nyírfa koporsóba.
Igen, jól olvastátok: nyírfa. Ezeknek a vámpíroknak nem árt, se a nyírfa, se a kereszt, se semmilyen szentelt dolog. Hogy miért is? Mert nekik az ereikben egy kis zombi vér is csordogál.
Darinka elégedetten mosolygott, és nézte a legidősebb ikre kínlódását.
Darinka volt a legrosszabb szándékú.
Leila volt a legvadabb.
Viola meg a legjobb rejtőzködő.
Leila mérgesen belekarmolt az egyik sírnak a kereszt alakú fejfájába, és betrappolt a kastélyba.
Viola utána rohant, de Darinka csak kárörvendően nézegette a nővére által összevagdosott koporsót.
Ahogy ott állt, egyre közelebb a koporsóhoz....megszűnt körülötte a világ....csak a koporsóban rejtőzködő hulla rohadt, bűzlő maradványa maradt és ő...
Hirtelen hatalmas üvöltés rázta vissza a valóságba a vámpír lányt. Ijedten hátra ugrott. Az üvöltés újra megismétlődött, de most már kitudta venni hogy Zsóka hangja üvöltött neki:
- DARINKA! - hallatszott újra a zombis üvöltés - Elkésel a suliból!
Dari fújtatott. Nem értette minek kell iskolába járnia, ráadásul ember iskolába. De azért elindult a kettő iker nővére után.
Leila épp arról tartott kiselőadást, hogy milyen nehéz volt kiásnia a koporsót.
- Jaj, de érdekfeszítő! - pufogott Darinka
- Fogd be azt a rohadt pofádat, húgi! - szisszent fel Leila
Darinka a nővére fejéhez kapott, de mielőtt bánthatta volna, Viola ellökte a karját.
- Dari, nyughass! - suttogta Viola
- Fogd be, Vilu! - morogta Dari, és előre rohant
Viola tanácstalanul nézett Leilára, majd félénken így szólt:
- Lei.... ugye...ugye nem baj ha... - fejével abba az irányba bökött, amerre a húga elszaladt.
- Menny csak! - válaszolt Lei
Igen, Leilától a kettő iker húga nagyon félt. Igen, mind a kettő. Még Darinka is, csak ő nem akarta kimutatni, mint ahogy Viola.
Viola tehát Dari után rohant. Így Leila egyedül baktatott tovább a suli felé.
Út közben próbált nem Fekete Viktorra gondolni. De nem nagyon sikerült.
Folyton a fiú gyönyörű sötét zöld szeme járt a fejében.
Ahogy így, elmélyült gondolatokkal a fejében sétált, nem vette észre, hogy pont ahhoz az utcához ért, ahol Vik lakott. A fiú is pont az iskolába tartott, és ő is pontosan akkor ért az utca végére mint a gondolkodó Leila, és ... hát... szerencsésen összeütköztek.
Lei hulla sápadt arca bíbor színű lett, és a könyveit elejtette. Viktor is meglehetősen erősen elpirult, és ő is elengedte a könyveit.
- Jaj, borzasztóan sajnálom! - mondta Viktor, és lehajolt a lány könyveiért, gyorsan összeszedte és félénken Lei felé nyújtotta
- Nem kell félned! - mondta a lány és egy óvatos mosolyt eresztett a fiú felé
Igen, Leilától szinte az egész suli félt. De nem azért mert vámpír. Ők nem is tudták hogy egyáltalán laknak-e a településen vámpírok. Ha nem azért, mert annyira agresszív volt, hogy még a nála 2-szer akkora nyolcadikosoknak is neki ment és gond nélkül elverte őket, pedig csak hatodikos volt.
- Jó tudni - mosolygott a fiú és felnyalábolta a könyveit, és elindult Leila mellet.
Ahogy beléptek az iskola udvarra, rögtön Darinka futott hozzájuk:
- Lei! lei, hallottad? - vihogta
- Mit nézett kérdőn a húgára
- Vilu... - itt Dari elkezdett kuncogni - és Erik - újabb kuncogás - ők ketten - még egy kuncogás - Tudjátok mit? Nézzétek meg! - Mosolya olyan széles volt, hogy Leila egy pillanatra azt hitte, hogy a húga már nem bírja vissza tartani a szemfogait, hogy normál méretűek maradjanak és mindjárt ki lőnek a helyükről, felnyársalva a lány alsó ajkát.
Engedelmesen követték a lányt, az udvar túlsó felébe.
Amit ott láttak, az Lei számára nagyon megdöbbentő, Dari számára rohadttúl vicces és aranyos, Vik számára pedig nem minden napi volt...
Szereplők
Temetői Leila (Lei)
Szigeti Olívia (Lív) [jobbra] Szigeti Boglárka (Bogi) [balra]
Csepeki Barnabás (Barni)
Angyali Rebeka (Rebi)
Lilaki Zoltán (Lilaki)
Bukai András (Andris)
Baragi Imre (Imi)
Fekete Viktor (Vik)
2014. június 13., péntek
Porológus
Ez a történet három lányról szól. Pontosabban hármas ikrekről. Temetői Leiláról, temetői Violáról és Temetői Darinkáról. Ezek a lányok nem hétköznapiak. Vámpírok. Egy kastélyban laknak, Erdély azon falujában, melyben csak magyarok laknak. A kastély kertje tele van sírokkal.
A lányoknak van egy nővérük és egy báttyuk. Temetői Zsóka és Nándor. Ők is ikrek, de ők zombik. 19 évesnek néznek ki.
A család összes tagjának korom fekete haja és vérvörös szeme van.
A lányoknak van egy nővérük és egy báttyuk. Temetői Zsóka és Nándor. Ők is ikrek, de ők zombik. 19 évesnek néznek ki.
A család összes tagjának korom fekete haja és vérvörös szeme van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)